Ifjúkori önarckép

Az eredetileg 1916-ban megjelent, önéletrajzi jellegű regény, amelyen Joyce több mint hét évig dolgozott, a modern próza forradalmának egyik első alkotása. Szakítva a 19. századi regény "mindentudó" olimpikus ábrázolásmódjával, hősét, az Ulyssesben is megjelenő Stephen Dedalust, s mindent, ami vele történik, következetesen belülről, a főszereplő tudatán, személyes élményein átáramoltatva jeleníti meg. Sajátos formája ez a fejlődésregénynek: belülről megélt fejlődés, amely a kisszerű ír-katolikus környezetben cseperedő, magányos kisfiút művésszé, környezetének és fiatalkorának eszményeivel szembeforduló lázadóvá teszi. A regény öt fő része kronologikusan tagolódik: az első kisgyerekkori emlékektől kíséri nyomon hősét, kisiskolás, majd gimnazista korán át egyetemi éveiig és Párizsba szökéséig. Bár olvasmányos, realista írásnak látszik, már megjelenik benne Joyce bonyolult szimbolikája és tudatos szerkesztő művészete is: a belső monológokkal hitelesített drámai szerkezet a közepén éri el csúcspontját egy lelkigyakorlat és Stephen ezt követő vallásos válsága leírásában.