| Absztrakt | Steiner Kristóf első kötete jóval több mint egy újabb „celebkönyv”. A huszonhét esztendős szerző huszonhét novellában keresi a Nagy Rejtély megoldását: ki ő, honnan jött, és hova tart. Megismerhetjük bájosan félőrült rokonságát a nudizó déditől az otthonkákat haute couture hippi ingekké átszabó Papán át az imádott Mamáig, akinek Kristóf a Gangeszbe szórja hamvait.
A médiaőrületben már-már elvesző hősünk Indiában – egy M.A.C. alapozót árusító pláza keresése közben – világosodik meg: voltaképp összenőtt a bulvárhős sztereotípiájával, amelyet az egykori tiszta szívű Kisherceg mintegy játékból öltött magára. Kristóf merészen és nem kevés öniróniával von párhuzamot a popkultúra és a spiritualitás között. Az ő számára Audrey Hepburn vagy Madonna modern mítoszok, akiken keresztül talán valóban mélyebbre hatolhatunk a titkokba, mint azok, akik vallási dogmák vagy ezoterikus tanok bűvöletében éppen csak megérteni, megszeretni és megbocsátani felejtenek el. „Ez csak egy film, ilyen életet nem él normális ember. Még abnormális sem. Élénk fantáziájú a gyerek, majd kinövi. Az a baj, hogy kinőtte. És váltig állítja, hogy nem film, nem mese, élet. Ez egyrészt azt jelenti, hogy mi magunk igen keveset tudunk az életről, mert velem például semmi ehhez fogható nem történt, másrészt lehet normális ember, akinek ilyen élete van. Mindenesetre örülök, hogy elmesélte a magáét. Lehet, hogy abban az utolsó percben majd az ő élete filmje fog leperegni előttem. Legalább nem fogok unatkozni.” Fáy Miklós kritikus
|
