Utolsó látogatás

Egy tiltott szerelem és az ártatlanság elvesztése a második világháború előtti Angliában. 1925, Oxford. A jóképű Charles Ryder, középosztálybeli diák összebarátkozik a lángoló és nagyvilági életet élő Sebastiannal, Lord és Lady Marchmain fiával, aki meghívja a fiatalembert lenyűgöző családi kastélyukba, Bridesheadbe. Sebastian barátságossága mögött talán rejtett homoszexualitása húzódik, melyről Charlesnak fogalma sincs. Új környezete elvarázsolja, Sebastian gyönyörű húga, Julia pedig elcsavarja a fejét. Miközben érzelmileg egyre jobban kötődik a testvérpárhoz – Sebastian a legjobb barátja, Julia a szeretője – Charles minden egyes látogatásakor új és új felállás lesz érvényes a hármójuk kapcsolatában, amelynek legfőbb okozója a zsarnoki természettel és buzgó katolikus vakhittel megáldott anya személye. Evelyn Waugh, a korán elhunyt angol író a XX. század egyik legragyogóbb szatírikus tehetsége, aki a nosztalgia és az irónia sajátos keverékével nézi kora fölbomló angol társadalmát, annak arisztokrata-nagypolgár vezető rétegét, egy világnézet és társadalmi osztály pusztulását. Waugh századunk egyik legragyogóbb szatírikus tehetsége, aki a nosztalgia és az irónia sajátos keverékével nézi kora fölbomló angol társadalmát, annak arisztokrata-nagypolgár vezető rétegét, ugyanakkor – talán elveszettebb értékek után sóvárogva – 1930-ban katolizál, szentekről ír esszéket, s élete végéig hívő, gyakorló katolikus marad. Az utolsó látogatás ezért a legszemélyesebb hangú regénye: kíméletlen írói őszinteséggel tárja fel benne saját élete kibékíthetetlen ellentmondásait. A regény főszereplői a Marchmain grófi csalág tagjai, valamennyien hívő katolikusok, akiket részben éppen vallásuk taszít anyagi-erkölcsi katasztrófába. Lady Marchmain, az anya, valóságos szent, csak éppen élni nem lehet mellette: férje évtizedekre a kontinensre menekül szeretőjével. Bűbájos koboldtermészetű fia, Sebastian, alkoholista lesz, Júlia lánya boldogtalan házasságtörő szerelembe menekül. Charles Ryderdt, a regény elbeszélő hősét erővel vonzza a Manchmain ház légköre. Szereti őket. Sebastian a legjobb barátja, Júlia a szeretője – de tehetetlen és értetlen szemlélőként kell végignéznie a család és a ház – egy világnézet és társadalmi osztály – pusztulását. A regény, mely pesszimista hangvétele ellenére teli van mulatságos részletekkel, nagyon olvasmányos. Waugh biztos mesterségbeli tudással ír, ám biztonsága meginog, amikor morális vagy filozófiai talajra lép.