The Life to Come and Other Stories

A neves brit író, a meleg E. M. Forster, a méltán világhírű Maurice szerzőjének novelláskötete halála után két évvel, 1972-ben látott napvilágot. Az angol eredetiben olvasható kötet tizennégy elbeszélése hat évtizedet ölel fel – a legkorábbi 1903-ból való, a legkésőbbi 1957-ből, vagy még későbbről –, és Forster karrierjének minden egyes szakaszát megjeleníti. Életében ezek közül csak két novella jelent meg, s azok is olyan magazinokban, amelyeket kevesen érhettek el. A többi írás évtizedekre asztalfiókban maradt, s ennek alapvetően két oka van. Egyrészt a szerző szempontja, hogy ezek az írások ne hogy lerombolják az íróról korábban kialakult képet. Négy ilyen történet van a kötetben, melyet ma már nehéz megérteni, miért nem publikált a szerző. A többi elbeszélés esetében azonban ennél komolyabb indokkal találkozhatunk: a fennmaradó történetek ugyanis nyíltan homoszexuális témájúak, amelyek 1967, vagyis a homoszexuális aktusok büntethetőségének eltörlése előtt nem is jelenhettek volna meg. Ezeket a szerző életében csak néhány kivételezettnek, közeli barátnak, írótársnak mutatta meg, mint Christopher Isherwood, Siegfried Sassoon, Lytton Strachey és T. E. Lawrence. Egyikük a meleg témájú novellákkal kapcsolatban a következőképpen fogalmazott: „a legerősebb dolog, amit valaha olvastam”. Az elbeszélések közül egyedül az Arthur Snatchfold jelent meg magyarul, az is csak a Mások újság hasábjain.
 

The fourteen stories in this book span six decades—from 1903 to 1957 or even later—and represent every phase of Forster's career as a writer. Only two have ever been published, and those only in magazines to which few people have easy access. Two very different reasons caused the other twelve to remain unpublished in Forster's lifetime. One was his diffidence, which in his earlier years led him to belittle work that had failed to find immediate acceptance. There are four such stories in this volume, and it is hard, today, to understand why they were rejected by the same editors who were publishing his other early work. The remaining stories were disbarred from publication by their overtly homosexual themes; instead they were shown to an appreciative circle of friends and fellow writers, including Christopher Isherwood, Siegfried Sassoon, Lytton Strachey, and T. E. Lawrence, who considered one story "the most powerful thing I have ever read." The stories differ widely. One is a cheerful political satire; another has, most unusually for Forster, a historical setting; a third is the fictional equivalent of one of those comic picture-postcards that so delighted George Orwell. Others give serious and powerful expression to some of Forster's profoundest concerns. The significance of these stories in relation to Forster's famous abandonment of the novel is discussed by Oliver Stallybrass in his introduction.