Válogatott elbeszélések

Thomas Mann valamennyi elbeszélésében nagyfokú érzékenységgel reagál a megalázottságra és a kiszolgáltatottságra, és elutasítja a fizikai és lelki durvaság minden megnyilvánulását. A német író 1953-ban írott elbeszélése A megtévesztett a Válogatott elbeszélések kötet több kiadásában is szerepel. Lásd. Mások 1998/11; 1999/8

Thomas ​Mann elbeszélései tömörítve és kiemelve vetítik elénk a nagy huszadik századi klasszikus életművének egész világát, legjellegzetesebb problémáit. Válogatásunk Mann kisprózájának legismertebb, már több kiadást megért darabjait tartalmazza. Thomas Mann novelláit nem lehet egyetlen, jól körülhatárolható típusba besorolni, az életpálya utolsó szakaszára jellemző nagyobb lélegzetű írások pedig – mindenekelőtt A törvény és A kiválasztott – már határesetei az elbeszélésnek, inkább tekinthetők kisregényeknek, nem is szerepelnek ebben a gyűjteményben. De nemcsak terjedelmi, formai szempontból változatos a kép, hanem az elbeszélések gondolatvilágában is.
Ezt a változatosságot az adja, hogy minden egyes elbeszélés a regényekben részletesen kibontott manni gondolatvilág egy-egy vezérmotívumát formálja meg csattanós intenzitással. A Tonio Kröger például mintha a Buddenbrook ház epilógusa lenne, a Varázshegy problematikájának csomópontja több elbeszélésben is felbukkan, Az elcserélt fejek egészen másfajta világa leginkább talán a József írójáéval rokon. Amolyan sűrített foglalata tehát ez a kötet Thomas Mann életművének, bevezető a nagy regényekhez, s egyszersmind olyan novellákat tartalmaz, amelyek a huszadik századi novellairodalom félreismerhetetlenül egyéni remekei közé tartoznak.