Homoszexuális bűnügyek Az Estben a 20. század első felében

Tanulmányunkban Az Est című napilapban 1910 és 1939 között megjelent,Magyarországon történt homoszexuális bűnügyekkel foglalkozó cikkeket vizsgáljuk. Célunk, hogy a média társadalminorma-megerősítő funkciójából kiindulva a vizsgált médiareprezentációk segítségével legalább részleges képet al-kothassunk a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi észlelések azon tartalmielemeiről, amelyek az adott időszakot jellemezték.  Az Est  kortársak által gyakran „bulvárd-” vagy bulvárlapnak nevezett, ám a 20. század első felében megjelenőmagyarországi sajtótermékek közül a legolvasottabb, legkorszerűbb és legnagyobbpéldányszámú polgári napilapnak tekinthető. A lap 1910. április 16. és 1939. november 17. között jelent meg. Kutatásunk során  Az Est  mind a harminc évfolyamának összes lapszámát áttekintettük: egy lapszám terjedelme békeidőben 16, néha 10–12 oldal, a vasárnapi számoké pedig jellemzően 20 oldal volt. 3  A 8861 áttekintettlapszámban összesen 136 olyan cikket találtunk, melynek témája a homoszexualitáshoz kapcsolható; ezek közül most arra a 43 írásra koncentrálunk, amelyek valamilyen – a megjelenés idején Magyarországhoz tartozó területen történt – bűncselekményről számoltak be. Az ebbe a kategóriába tartozó 43 cikk összesen 20 ügyetölel fel, az egyes esetek alakulását ugyanis több napon vagy akár több éven át iskövették: Gróf Zichy Rafael válóperének utóéletével például – ahol a gróf ellenivád „hamis tanuzás, rágalmazás és ezekre való fölbujtás” volt – 1925. november 19. és 1927. december 30. között összesen 13 cikkben foglalkoztak. Az általunk vizsgáltcikkek áttekintését a Függelékben közöljük. A magyarországi sajtóban megjelent korabeli homoszexuális médiareprezentá-ciók értelmezéséhez európai kitekintésként érdemes említeni, hogy Justin Bengry, Nagy-Britannia queer – azaz nem heteronormatívan megközelített – múltjávalfoglalkozó kanadai történész több tanulmányában is felhívta a figyelmet a homo-szexuális botrányok sajtóbeli kommodikációjának jelenségére. Bengry konkré-tan arra utal, hogy a 20. század közepén a brit sajtótermékekben, a legtöbbszöra szexuális aberráció és a bűncselekmények keresztmetszetében megjelenő botrá-nyos homoszexuális-ábrázolások mekkora hasznot hajthattak az újságok tulajdo-nosainak. Érvelése szerint ezek a jól eladható történetek a sajtómágnások nyere-ségének növelése mellett elősegítették azt is, hogy a homoszexualitás fokozatosana közbeszéd részéve váljon, illetve olyan, egyébként kormányzati szintig terjedő, közérdeklődést gerjesztő tényezőként jelenjen meg, amivel már állami szinten isfoglalkozni kellett. Így a botrányokat bemutató sajtónak a homoszexuális gyakorlatok hírét minél szélesebb körben terjeszteni kívánó haszonmaximalizáló moti-vációi végső soron a homoszexualitás általános dekriminalizációjához vezető brit jogreform-történet fontos összetevőinek tekinthetők, melyek közvetetten hozzájárultak a Wolfenden-bizottság 1954-es felállításához. A homoszexuális bűncselekményekkel és a prostitúcióval foglalkozó, Sir JohnWolfenden által vezetett minisztériumi bizottság 1957-es összegző jelentése a 20.század közepén Európában a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi és jogiproblémák legátfogóbb áttekintését adta. A jelentés olyan általános kérdésekkelis foglalkozott, hogy mi a bűncselekmények és a bűn kapcsolata, valamint a bün-tetőjognak milyen mértékben kell(ene) magában foglalnia az erkölcsök érvényesí-tését. A bizottsági jelentés végkövetkeztetése szerint a felnőttek között kölcsönösbeleegyezéssel és a nyilvánosság kizárásával zajló homoszexuális gyakorlatokatnem kellene bűncselekménynek tekinteni, mivel a jogilag meghatározott bűncse-lekmény és az erkölcsi bűn fogalma elkülönítendő, a magánerkölcs – illetve erkölcstelenség – területéhez pedig semmi köze a jognak. A Wolfenden-jelentés tehát arra jutott, hogy a törvénynek nem feladata, hogy beavatkozzon a polgárokmagánéletébe (amennyiben az nem sérti mások jogait) – ettől függetlenül azonbanaz Egyesült Királyságban a homoszexuális cselekmények általános dekriminalizá-ciójára még 1967-ig kellett várni. Magyarországon a 20. század első felében az 1878-as büntetőtörvény rendelkezései alapján a férfiak közötti homoszexuális gyakorlatokat „természet elleni fajtalanság” elkövetése címén büntették, s az általános pönalizáció egészen az 1961-esállamszocialista büntetőkódex hatályba lépéséig tartott. Így az általunk vizsgáltidőszakban a felnőtt fériak között kölcsönös beleegyezésen alapuló homoszexuáliskapcsolatokat is üldözte a törvény, ami az újságírók és rendőrtisztek által közösen jegyzett,  A modern bűnözés című 1929-es kétkötetes munka szerint az érintettekettöbbek között „a zsarolók, a férfi prostituáltak karmaiba”  sodorhatta.